Galaktika

A svájci Nagy Hadronütköztető (LHC- Large Hadron Collider) ugyan nagyon jól hangzik - de hogy mi a haszna, azt kevesen tudják, és még annál is kevesebben értik. Robert J. Sawyer regényében, a Flashforwardban például arra jó, hogy ad az emberiségnek egy rövidke, másfél percnyi jövőbelátást puszta véletlenségből. De nyilván nem ezért építették ezt a gigantikus, 27 km hosszú részecskegyorsítót (ami pénzben sem lehetett azért semmi), hanem azért, hogy alaposan megtépázza a fizikáról alkotott képünket. Eddig még konkrétan nem sikerült neki - hát, most elkezdte.

A dolgok űrbe szállításának módja nem igazán változott az elmúlt időszakban: fölrakjuk rakétára, oszt' hadd szóljon. Ezért egyelőre igencsak drága ez a dolog, így különösen fájó egy-egy csapatnak, ha a misszió sikertelen: évek munkája, tervezés, gondos előkészítés, méregdrága előállítás után egy szonda meghibásodik, és elhúz a kijelölt égitest mellett, vagy nemes egyszerűséggel néhány km/másodperccel lefejel egy aszteroidát útközben... az űrkutató rémálma. Most éppen az oroszok rágják mind a tíz körmüket Phobos-Grunt szondájukkal kapcsolatban. És - sajnos - okkal.

A kozmológia rendszeresen belefut abba a hibába, hogy ad ugyan egy elfogadható és érthető magyarázatot az univerzum nagy rejtélyeire, de nem tud azokra igazi bizonyítékokat felmutatni az emberi logikán kívül. Ez persze természetes, hiszen olyan eseményeket vizsgálnak, amik mondjuk 13 milliárd éve történtek, és lássuk be, valóban nem a legkönnyebb ilyesmit tudományos, empirikus módon megfigyelni, különösen nagy bravúr, ha egy elméletet sikerül némiképp alátámasztani. Ezért nagy öröm, hogy most csillagászok találtak két gázfelhőt, amelyek a Nagy Bumm elméletét látszanak igazolni... tekintve, hogy alig percekkel a nagy esemény után jöttek létre.

Mindenki próbált már egy kád vízből -egy pohár sörből vagy üdítőből, azaz sorsszerű folyadékból- kihalászni egy bogarat. Nagyon idegesítő, ahogy a kis szemét állandóan kiflöttyen a kezünkből az utolsó kis cseppekkel... gondolkodjunk el azon, milyen nehéz ügy lehet a világűrből összeszedni egy-egy kavicsot... vagy mondjuk sokat. A NASA elemzői pedig égnek a vágytól, hogy ilyenekre tehessék a kezüket (fúróikat, lencséiket, stb.), ezért az űrkutató ügynökség azt tette, amit pl. a birodalmi parancsnok a Millenium Falcon elfogására: bekapcsolta a vontatósugarat.

Ma már ugyan szinte csak megmosolyogtató játék-szerkezetként gondolunk rá, a XVIII. század végén azonban forradalmat indított el a James Watt gőzgépe. Sőt, enélkül a szerkezet nélkül a mai tömegközlekedés és a vasút működése is majdhogynem elképzelhetetlen lenne, hiszen George Stephenson, a gőzmozdony feltalálója a gőzmasinát vette saját gépezete alapjául. Néhány évszázaddal később pedig már megszületett a mozdonykerék-gőzgép művészi interpretációja is - üvegből.

A SETI-t bizony becsukta a gazdasági válság, a földönkívüliek rossz időt választanak a rádiós visszatelefonálásra. Persze, lehet, hogy nem is akkora probléma, hogy nem figyeljük olyan intenzitással a rádiójeleket, mint korábban: az elmúlt év(tized)ekben a Föld rádióforgalma ugyanis szánnivaló kis töredékére esett vissza a korábbihoz képest a kábelek, a száloptika és más telekommunikációs fejlesztéseknek hála, így joggal feltételezhetjük, hogy egy fejlettebb idegen faj rádiókibocsátása sem jelentős. Lehet, hogy nem is feltétlenül a rádiójeleket kéne figyelnünk, hanem... a fényt.

Olyan a recept, mint egy középkori boszorkány kompendiumában: végy egy marék pókfonalat, szórd meg kevés emberbőrrel, főzd össze alaposan, és kész is van a golyóálló emberbőr! Legalábbis mértéktelen lebutítással élve ezt tette egy holland kutatócsoport, akik speciális, amerikai pókfonalat szőttek egybe emberi bőrsejtekkel. Ez pedig, ha a lövedék nem száguldott túl gyorsan, valóban meg is állította.

A számítógépes játékok rengeteg hátrányáról cikkek ezrei jelennek meg évente, a Mortal Kombattól, az Assassin's Creedtől vagy a Dead Space-től agresszívvá és félőssé váló gyerekekkel riogatva a szülőket. A koncentrációképesség hanyatlásáról, érdektelenségről számolnak be, vagy azzal a képpel riogatnak, ahogy például egy World of Warcraftozó kínai férfit még az éhség sem tud elrángatni a számítógépe elől. Eddig rendben - de mik a játékok előnyei? Erről jóval kevesebbet olvashatunk manapság, pedig valljuk be, a legújabb művészeti ágról beszélünk. Egy magyar csoport pedig nem régiben felhívta a figyelmet arra, hogy micsoda hasznos oktatási pluszanyag lehet egy-egy játék. Hogy bizonyságot is nyújthassanak, készítettek egy mozgóképes magyarázatot a mohácsi csatáról.

Aki valaha is olvasott világűrös sci-fit, az örök időkre eltelik kíváncsisággal: milyen lehet beülni egy űrsiklóba? Mit lát az asztronauta? Mennyi kütyü, kapcsoló, kar, monitor és névtelen műszer kacsintgat vissza az űrhajósra? Harrison Bergeron barátunk barátunk talált egy linket, ahol mindezt meg is tehetjük! Körbenézhetünk egy pilótafülkében, zoomolhatunk, és egyáltalán - ugyanazt láthatjuk, mint azok a bátor asztronauták, akik a világűr meghódításában az emberiség előőrsét képezik. Bár a világűr meghódítása még vágyálom, azért ne tagadjuk - elkezdtük.

IDE KATTINTVA érhető el a Discovery pilótafülkéje. Jó nézelődést!

1929-ben a kozmológia olyan felfedezést tett, ami megdöbbentette a kor tudósait: a tér-idő, azaz maga az univerzum tágul. 1998-ban ez kiegészült egy újra csak meglepő adalékkal: nem csak tágul a kozmosz, hanem egyre gyorsabban és gyorsabban teszi! Ez pedig nem éppen szívderítő fejlemény az univerzum sorsát illetően, ugyanis egy olyan állapothoz vezet, amikor a tér-idő annyira kitágul, hogy a tágulás még az atomokat is elemeikre szaggatja egy Nagy Reccsben (ld. bővebben Arthur C. Clarke és Stephen Baxter Időodisszeia trilógiáját).

A sötét anyag - egy olyan teória, ami a világegyetem számtalan olyan eseményét meg tudná magyarázni, amire egyelőre abszolút semmi elfogadható magyarázatunk nincs, vagy ha van is, ellentmond más, bizonyított tényeknek. De hogyan akarsz kimutatni valamit, ami nem bocsát ki semmit, nem ver vissza semmit, és úgy nagy vonalakban gőzöd sincs róla, hogy egyáltalán mit keress? Egy új elmélet szerint nem is annyira láthatatlan ez a sötét anyag - csillagok felszínét akarják felhasználni "teleszkópként".

Történészek, szociológusok, katonatisztek, politológusok, és a szellemi elit számtalan más csoportja próbálja előrejelezni a világ fontos eseményeit, nevesül, válságokat, háborúkat, forradalmakat... mondani se kell, eddig eléggé sikertelenül. Most azonban nagy áttörést sikerült elérni - egy szoftver segítségével.

Az ember hazamegy a suliból és/vagy melóból, bekapcsolja a számítógépet és már el is veszett a virtuális térben. Megkezdődik a kaland: a stratéga szerepkör vagy éppen a hentes (csak véresen, mocskosan Bruce Willis után szabadon) szerepének betöltése a jól megérdemelt jutalom a fárasztó nap végén. A számítógépes játékok szó szerint kikapcsolnak: észre sem vesszük, és máris hosszú, monitor előtt töltött órákkal lett rövidebb az életünk. Haszontalan lett volna? Nos, ha vannak még emberek, akik úgy gondolják, a kockaság, mint hobbi, bizony nem más, mint időpazarlás, azok jobb, ha most sürgősen átértékelik ezt a véleményt. A gamerek ugyanis még a real life tudósokat is lenyomták.